Az MMG DIREKT legutóbbi részének vendége Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének és a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke volt, akivel a hazai vásárlói szokásokról, piaci tendenciákról beszélgettünk.
Mekkora arányban tudják fedezni a húsvéti sonka iránti keresletet a magyar gazdák és milyen mértékben van szükség importra?
Magyarország része az Európai Unió nagy, nyitott piacának, amin belül biztosított az áruk szabad mozgása. A sertéshús külkereskedelmi mérlegünk közel egyensúlyi helyzetbe állt be az elmúlt évtizedben, tehát – a pillanatnyi piaci helyzet által előidézett apróbb kilengéseket leszámítva – annyi húst hozunk be, mint amennyit eladunk. Éves szinten ez 150 ezer tonnát jelent. Az élősertéssel kapcsolatban valamelyest más a helyzet: sokáig az import volt meghatározó, de a román és a horvát piac igényeinek köszönhetően az export is jelentőssé vált az utóbbi időszakban.
Ez a tendencia természetesen igaz a sonkára is, aminél ugyancsak fedezhető fel kettősség: például megy ki tőlünk hús feldolgozásra Olaszországba, de egyúttal jön is be Nyugat-Európából, az így előállított készítmények pedig egymás mellett kapnak helyet a bolti pultokban. Emiatt nehezebb megmondani, hogy egy adott sonka mennyire magyar.
Mit tapasztal, milyenek a vevői igények napjainkban? Mennyire keresik a fogyasztók a kisebb gazdaságok, termelők „házi” termékeit?
Ilyen fokú megfontoltságról csak akkor beszélhetünk, amikor a fogyasztó megteheti, hogy ne – csak – ártudatosan vásároljon. A 10-15 évvel ezelőtti állapothoz képest nőtt a magyar reáljövedelem, ennélfogva többeknél lett befolyásoló tényező az élelmiszerek származási helye. Ezekhez az információkhoz helyben hozzá tudnak jutni, lévén esetünkben a friss – tőke – és az előre csomagolt húsoknál egyaránt fel kell tüntetni, hogy hol élt az állat, hol vágták és honnan került tulajdonképpen a polcra. A jelenség a magasabb árszínvonalat képviselő kézműves és a kisipari termékekre szintén vonatkoztatható.
Jól példázta ezt a szilveszter előtti periódus, amikor jelentős mértékbe megnőtt a virslik piacán azoknak az olcsóbb termékeknek az aránya, amelyek valójában nem érik el a kategóriához rendelt minőségszintet (rudacskák, pálcikák stb.), egyfajta válaszként a feldolgozóipar és a kereskedelem részéről a magas élelmiszerárak által befolyásolt fogyasztói keresletre. Ami a húsvéti füstölt húskészítményeket illeti, a palettájuk nagyon széles. A választékban találunk csülköt, hosszan érlelt, kötözött- és parasztsonkát valamint külföldről behozott – olasz, spanyol – sonkákat is. Az EU csatlakozás után volt egy nagyon izgalmas 6-8 év ezen a területen, amikor megjelentek a gyorsérlelt, gyorspácolt, hőkezelt, import, a többihez képest jóval olcsóbb húsáruk. A laikus szem számára ugyanolyannak tűnhettek, mint a hagyományos sonkák, aztán a húsvéti asztalnál nagy meglepetést okoztak. Szétfőttek, íztelenek voltak. Jó pár szezonnak el kellett telnie ahhoz, hogy lecsökkenjen a piaci részesedésük és a fogyasztók elkezdjék mérlegelni az ár-érték arányt valamint újra keresni a „gyerekkori ízeket”. A csökkenés az elmúlt két évben megállt, ami egyelőre nem mondható még növekedésnek, de mindenképpen érzékelhető változás.
